Figyelj most Reptile a Farkas neked mesél!
Kiköp most minent mit eddig meg élt!
Neked mondom hisz csak Te értheted
Csak Te voltál mellettem amikor senki meg nem értett!!!
77 nyarán született egy Farkas kit senki sem várt
Anyja eldobta apját soha sem látta hiába várt!
Idővel otthonra és családra lelt
De ahogy az idő telt az úton újra egyedül ment
Barátja sosem volt ki legalább néha mellette állt
Mindaddig amíg egyszer Rád nem talált!
Sokáig úgy hitte azt kapja majd amit ad
De rá jött hamar csak átkot és taszítást kap!!!
Az utca kemény egy kibaszott kihívás
Nincs győztes nincs olyan hogy valaki hibás!
Mindenki hibás talpon csak az erős maradhat!
Ha gyenge vagy bárki hamar eltiporhat!
Volt olyan hogy szerettem de viszonzásul a sárba löktek
Köszönetként még jól le is köpködtek!
Igen!A nevemet is két pofon között kaptam!
De itt vagyok!Életben maradtam!!
Betegség,ármány és csalódás
Megedzették életem mi tagadás
Most már nem érzek fájdalmat szívem kemény lett
Lelkemet a gyűlölet élteti ettől mindennek értelme lett
Megértésre egyedül csak Nálad találok
Csak Tőled!! Nálad voltak válaszok!!
Na ennyi volt a történet remélem érted!
Farkas megköszön mindent!Szeret Téged!!
(Kiara)




Láttam már mindent jót és rosszat is!
Láttam a napot lenyugodni s felkelni!
Láttam anyát ki gyermekét vesztette
Láttam gyereket kit a gyűlölet éltetett!
Láttam embert elveszni a mélyben
Láttam ártatlan állatot megfagyni a vérben!!
Láttam álkoldust kinek több volt mint nekem
Láttam hogy ez a szar élet milyen embertelen!!
Láttam már pitizni a nagyokat
Láttam már sírni a Bohócokat!
Láttam már az igazságot ahogy oda basz!
Láttam már hazugságot mi az emberben megragadt!
Láttam már az ártatlant futni
Láttam már a bűnöst kegyelemhez jutni!!
Látom azt is hogy Te ebből szart sem értessz!
De nyugi Testvér!Egyszer majd Te is megérted!!
Látod majd hogy ez a kibaszott élet milyen igázságtalan!
A jó porba hull,a rossz megmarad!! Ő lesz az ártatlan!!
(Kiara)



Régen a világot akartam
de elég lett volna egy ölelés
régen számított mit gondolnak
ma már édes kevés
régen a csodákban nem hittem
de kis időre mégis meg láttam
ahogy porszemként a széllel
az egekig szálltam
tudom rengeteg volt a gond
a ki nem mondott gondolatok fájtak
s most csak az emlék az ami maradt utánnad
(Kiara)



Fejem lehajtva az úton úgy megyek tovább
Már nem számít ha útközben senki sem köszön rám...
Az idő s a por lettek társaim
Nincsenek céljaim,sem vágyaim
Már nem vagyok oly érdekes
Már rám sem néznek,észre sem vesznek
De ígérem el jön még az én időm is majd!!
Utam nem lesz mindig céltalan!
Ha célba érek köpök majd én is Rátok!!
Lehull majd rólam minden átok!!
A szemedbe nézek s leszarom ha Te is lehatjtod a fejed
Akkor fogod megtudni mit is jelent a nevem!!
A nyakadba szakad majd minden jóslatom
Ígérem ember!Egyszer majd be is váltom!!
Most még bánthatsz!Leszarom!Tedd csak azt!
De vissza nézek és a szövegem majd újra oda basz!
(Kiara)


Néha fentről szeretnék látni mindent
Ahol emberi butaság már rég nincsen
De még maradnom kell,így csak figyelek
Hogy mennek tönkre emberi életek
Te!Aki most e sorokat olvasod
Fogalmad sincs milyen a harc csak gondolod
Ha megharcolnál minden egyes napért rá jönnél
Ami volt az már nem számít réges rég
Magad sem tudod mit érzel csak éled a sablont
Teker a mókuskerék közben eljátszod a saját sanszod
Nem veszed észre és így el múlik egy élet
Nem marad hátra semmi csupán te ezt csak reméled
Aztán meg állsz mert valaki intelmet adott
De te ugyan úgy mész tovább a kurva szavakat meg sem hallod
Ha megértenéd hogy ez a tetves élet tud rövid is lenni
Más képp látnál mindent és el kezdenél élni
Hidd el ez a kibaszott élet nem csak a tekerésről szól
Nem a sablonról és mások kicsinyes majmolásáról
Nem a fájdalomról és nem is a megbántásról
Élj olyan életet amire majd a végén büszke lehetsz
Hidd el nekem ember!Tapasztalatból beszélek!
(Kiara)



Éjjel ha a Farkas vonyít

Éget a düh,a hiány a fájdalom
Nincs senki kinek bánatom elmondhatom!
Űzött vadként élek ebben a kibaszott világban
Nincs szánalom,kegyelem csak a magány van!
Szerettem őszintén ahogy csak lehet,tiszta szívvel
Viszonzásul csak megértést semmi mást nem kértem!
Kaptam is cserébe megvetést és átkot
Hát megvetem én is e rohadt kemény világot!
Lehajtom fejem az úton úgy megyek tovább
Már nem érzek semmit,se fájdalmat se megbocsájtást!
Nincs megbocsájtás és nincs több szeretet
Ne keresd a Farkast már rég elveszett!
Hagyd Őt elmenni ha valahol mégis meglátod
Ez az utolsó kérés mi szól hozzátok!
(Kiara)